Amikor elalszik!

Amikor Bibu egy jót alszik-ami vagy másfél óra altatás eredménye, vagy csak mindössze egyszer fordul elő, már csak-, előfordul, hogy apával együtt is tudunk étkezni. Ritka pillanat. Becses is!😊

Mama somlóival koronázta az ebédemet…

Apa tálal:

– Hopp! Ez egy kicsit csúnya lett… Elfordult.

– Nem baj. Nekem jó lesz. Fedd el tejszínhabbal, akkor nem látszik.

– A földön!?! Hm… Jó! (lehajol és telibenyomja habbal a földön elterült cuccot)

Irdatlan, 💚ből jövő kacagás…🤣😃😋🥧

Nézegettük pár percig, aztán kukalakó lett.

Hintacsiga

Régen írtam. Mer’ van az úgy, hogy nem jön a sztori… Illetve jön, de nem ütős, uncsin írom le. Már nekem is unalmas. Meg az elhangzott, élőszavas, sztendápkámedis verzió jobb. Tudom, mert a Lackfi versei is úgy a hathatósak, ha tőle halllod, élőben. Tapasztalat!!!

Ééés akkor belép a képbe a hintacsiga!

A mami hintalovat szeretne. Bibinek. Mondom: megnézem. Miközben pörög rajta az agyam, hogy “nem kell ez, mert amúgy is mozgásfejlődés-vizsgálatra megyünk”. De! Kell!

A para bennem van: nem kúszik a gyerek, de ül, áll. Dokinénink szerint nem az igazi ez így! Speckó (bébi)gyógytornász (nevet nem írunk) felhív-jó szakember, nagy név-, anyát parába rakja. Időpont SOS kell, gyerekerlt nem ültet addig (!?!?. ez hohyan kivitelezhető?). Ez majd egy újabb sztori lesz…

Szóval nézem; gondoltam a hintaunikornisnál nincs gázabb! De van!

A hintaló mágneses répával!🤣🐴(célbadodhatsz répával lószájba, de izgi)

Egyébként a hintacsiga a szimpi, mert a csiga hangját legalább nem utánozza semmiféle műhang, mert neki nincs hangja-hálaazégnek.

Szisza

A dédiéknél a Mézikutya talált egy rakat ciculit.

Bő egy hete-vasárnap- indulás előtt Mézi bukkant a kis cicmicekre. 4en voltak. Akkor. Tuti, hogy nem oda születtek, mert viszonylag nagyok voltak már és Mézi kiszagolta volna őket hetekkel ezelőtt. Tehát a mamájuk rejtette őket a kisfarakás alá. Dédipapa hirhedt “macskanemszerető” hírében áll, ezért minél előbb kellett egy megoldás a helyzetre. Megmutattam őket Bibinek, így már nem lehetett csak úgy a sorsukat várni, hiszen a GYEREK is megnézte őket.

Gyorsan kellett a megoldás, mert a mamijuk nem jelentkezett… 3,azaz három menhelyet hívtam fel segítséget remélve. Mindenhonnan zsebrerakós segítség jött:”fényképezdle,külddel,majdleszvalamibefogadó.” És addig?!? Elkeseredés. De cicák belopták magukat dédik 💚ébe! Sőt! 7en voltak, és mamájuk átköltöztette őket 5 méterrel arrébb a komposzttelep mellé. Juhú, itt legalább meleg lesz a lehűléskor is. De mami csak szoptatni jár, a kirakott kaját megeszi, de a picik összebújva várnak és minden közeledésünkre puffognak és fújnak. Telnek a napok… 5 cicu eltűnik és a két nyifáncás marad… (érdekes a mamacica “természetes szelekciója”) kisodú, menedék, parizer, takarók. Szóval megszerették ezt a kettőt.🐱🐱

Ma fent jártunk dédiknél. Akik a széltől is óvják ezt a kettőt. Ma Bibusnak üvegen át bemutattam a cirmost meg a gizda feketét. Hónom alá csaptam ezt a kettőt és ablakon át énekeltem, hogy “Cirmos cica, haj,stb,stb”.Hónomalja nyávogott, porontyom meg az ablakon át vigyorgott. Bejött neki a hangzás és a látvány! Nemhiába mondogatom egy hete, h “viárdösziszareszkjúúú”!

Szisza szó eredete: pályakezdőként első osztályom szeretett minden másról beszélni, csak az ne tanulás legyen. Így minden téma jöhetett! Gyerek nem lévén kutyáról meséltem. Kedvenc történetet: Mazsi-első szerelemkutyánk- kölyökként sétáltatva 👀em szúrt egy picurka gyereknek. “ez szisza vagy kutya?” Ezt előszeretettel meséltem nekik, ami sokszor visszaköszönt a gyerekektől, egy kedves tanítványtól pedig naponta többször is.

Szóval sziszák ide, sziszák oda. Bírgyátok holnapig, mert holnap költöztök új gazditokhoz-ha addig meg nem szöktök! 🐱👶🏻

Szirmossziszahajjjjjjjj!

Zebrasimi

Ma rájöttünk.

A fürdőkádban való csapkodás nem holmi eszeveszett pancsikolás, meg uszodafeltöltés, mint azt gondoltuk pár nappal ezelőtt…Neeeem. Teljesen célirányos tevékenység.

Ugyanis. Mióta Bibi ül-vagy legalábbis valami hasonló, eleinte-, fordítva tettük a fürdetőkádba, mert nem is értem, hogy a “minta” miért a gyerek háta mögé van téve a kádon(?!?!!?). Biztos eleinte is tehettem volna így, de újszülöttként a kezem sem fért volna be mellé, alá, köré. Szóval ül; és figyeli a zebramama- zebrababa párost a kádja szélén. Apa is, mami is (mikor ki segédkezik) bőszen mossa a páros különböző testrészeit, kommentálva a mozzanatokat. Annyira szépen rögzült a kisasszonyban, hogy már ő is végezné a rutinos mosdatást- innen a csapkodás. Nem éri el, közelebb kell(ene) húzódni hozzájuk. És mos. Veszettül. Ezerrel. Csapkodva. Annnnnyira édes!!!

(A mozzanatok a következők: “Apa megmossa a zebramama pofiját-vízbemártás-, megmossa zebrababa pofiját- vízbemártás-, megmossa a patájukat-vizezés-, és-ez a legújabb- megmossa a hajukat is.” Mindezt a nagy ujjaival, szinte letakarva az egész ábrát. A kicsit szolidaritásból a kisujjával mossa.:) )

És Bibi ma apát utánozva mosta a zebrapárost. Ugyanúgy egy ujjal…! Csukta a többi kis ujjacskát és mutatóujjával simította, mosta őket. Serken a tudatosság, tuti.

Míg ezen örömködtünk apával- hogy milyen ügyes, meg “nézd, nézd, mossa megint”- ismét bőrig áztunk. Mert míg Bibi egyikkel “zebramosott”, a másikkal azért csapkodott tovább, mert abban mégiscsak van valami buli, hogy úszik a fürdőszoba.

…..zebraszelídítő Bibi…..

Kacaj

Bibi jó baba – hála az égnek! De tényleg! Sokat nevet. Ilyenkor a mi ❤️ünk is megtelik kacagással.

Ma – mondhatni – kacifántos napunk volt. Mentünk, mint akit felhúztak. Aztán jöttek is, látogatni. Meg ebéd is kellett… Szóval igyekeztem, Bibi meg igyekezett kihívásokat elém gördíteni.

Összességében egy napjában több mosoly és kacaj van, mint “panasz”. De a maiak!

Minden “jó szóért” mosollyal fizet. Bárki szól hozzá szépen, fülig érő szájjal kópé módon, incselkedve elfordul, de visszapillant még 2szer,hogy lesz-e még dicséret… Kacaj is van, hahotás. Bármilyen puszival kiváltható. De a mai kacaj-hegyek oka Mézi volt. Mami felemelte Mézit, mert még (mindig) nem ismeri a kutyaillemet és elsőként akarja elhagyni a helyszínt. Mami ezt megelőzvén felnyalábolta, mire Mézi egy magasságba került Bibivel. Igazi hahotázó, göndör, szívbőljövő, nyakigláb kacaj hangzott percekig, néha sikongatással megspékelve. Mosolyt csalva ezzel a szívünkre is!

(… Asszem’ az első szavai pedig így szólnak majd:”Mézi, nem!”.🤐🐶 Vajon miért?!?🤪)

Continue reading “Kacaj”

Gömbhal 🐡

Hát persze,hogy nem maradhat ki az az időszak, hogy nem akarunk elaludni. Az érdekessége a dolognak, csak az, hogy ez azokon a napokon van, amikor apa itthon van fürdetés/ vacsi/elalvás idejében (az illetékes csak mosolyog ezen a ténymegállapításomon és nem akarja elhinni azt, ami tény😴).

Már a fürdés sem kispiskóta 6 napja. Bibu rájött a csapkodós sztorira… Na, azóta úszik a fürdő meg én is- minden este. Szóval vidámkodás ezerrel, csapkodás ezerötszázzal… amikor is gyönyörű kis szempillái már összeálltak a víztől és a mimika minden formája lefagyott a kis arcocskától, mert felcsúszott nóziba is a víz… Mondom, akkor itt a vége, “hajts” az előkészítőasztal.

Szokásos nyafi az öltözködéskor…

Ééés kópéság 2 felvonásban kezdődik! Némi folyékony étek (anyatej) magához vétele után beindult a mosolyparádé, szemöldökrángatás, anyabűvölet és a mese habbal… Mire gondol anya? Nem éhes, nem kér. Legyen büfi és alvás, mert szemdörzsölés már 7 óta műsoron van. Erre apa: olyanvagykislányom,mintegygömbhal 😁. Reakció: széles telimosoly, huncut fejforgatás. 10-12szer ismétlés- mindkét oldalról. Anya bekapcsolódik a fejforgatásba és mint a fogaskerekek egy szerkezetben, forog egyszerre Bibi-anya fej.👩‍👧

Hahotázó kacagások minden egyes mondatnál! És még legalább 15 ismétlés…

Aztán a befejezetlen vacsi folytatása (mert, hogy közben rájött a kisasszony, hogy ez kevés lesz estére. Gömbhalazás folytatólag… Tehát: innentől a legviccesebb szó a gömbhal🐡!

És tudom, ugyanezt élik meg mások is nap, mint nap… De mi, együtt… most először. (és isteni, nincsisennéljobb, klassz)

És fogalmazódik a lényeg: jelen pillanatban Ő életünk gyöngyházfénye! Hisz egy gömbhal is lehet gyöngyházfényes…😉

Ha…

Az első “bejegyzés”, ami ugyan nem ide íródott, de elindította bennem a “közlésvágyat”. ↙️

HA…
Ha látnám az órát, 3.10et mutatna.
Ha képet készítenék, Bibus hason, magától (VÉGRE! hiszerrevárunkegyideje), a pelust maga alá gyűrve, szorongatja a “lábrácsot”.
Ha videó is készülne, akkor a “tökhomályban” hangok csilingelnének; aja, aja, ajajajaj. 😁
Ha nem lennék fáradt, még mosolyognék apa megjegyzésén (“… olyan jó, h nem fél órával később ébredtél kislányom, akkor biztos én lennék az oka…”).
És messze nem panaszszagú a dolog, hisz millió ember van ezzel így évmilliók óta… ❤️
#anyaság #szeretemagyerekem
👶🏻❤️😏🤪🤭👨‍👩‍👧